Megélni Isten szeretetét

Lépések a hitben

“Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e? Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. – Jeremiás siralmai 3:40 

Kb. egy éves bibliaolvasó voltam. Friss hévvel úgy érezhetjük, hogy bizony mi hitben erősek vagyunk: Ide nekünk az oroszlánt is! A sok elméleti tudás a teológia területén kissé felfuvalkodottá tehet, igen ám, de a hit csak ez után lesz próbára téve. Ez nem azért történik, hogy Isten lemérje hol tartunk, hisz ő ezt jól tudja. Mindez értünk van, hogy mi eszméljünk rá igazságokra, hogy bizony a hit nem áll meg a fejlődésben, ez az idő során kezd el fejlődni.

Minden kereszténynek van hite, tehát azt senki se mondhatja el magáról, hogy nincs neki.

De a hit mértékétől függ minden, és attól, hogy közben ne legyen nagyobb a kételkedés bennünk.

 

Tehát egy délutánon olvasgattam a Biblia-korabeli régészeti leleteket bemutató cikkek között, amikoris egy számomra hiteles kutató videóira bukkantam. Ron Wyatt a számos felfedezése mellett a Vörös-tengert is kutatta, méghozzá az exodus helyszínét. Kutatócsoport vizsgálta, hogy vajon hol lehetett az Egyiptomból kivonuló izraelita sereg útvonala. Elmélete szerint ez a tenger azon részén történt, ahol a talajzat a legsimább volt, és a két part közötti szélesség is a legrövidebb volt, hogy minél gyorsabban és zökkenőmentesebben juthassanak át az egyiptomiak elől menekülő zsidók. 
Wyatt és a két fia lemerültek, és találtak a tenger mélyén a feltételezett útvonalon; egyiptomi harci szekér küllőket, amikről bebizonyosodott, hogy valóban abból a korból valóak. Továbbá emberi, feltételezett egyiptomi odaveszett harcos lábszárcsontját, továbbá lópatkót. Mindezt már korall borítja, de azóta is felfedeztek fel ott hasonló bizonyítékokat.
Ez volt az a pont, amikor nagyon megérintett a tény: ez igaz! Rádöbbentem, nekem még kemény volt a szívem az Ószövetséggel kapcsolatos történetek felé. Pedig annyi de annyi régészeti bizonyíték van a Bibliában elhangzott történtek mellett! Mély felismerés jött rám, hogy olvastam ugyan a Bibliát, de nem teljes szívvel. Isten megérintett, és nem lettem többé kételkedő ezen a területen. Ez nem csak annyit tesz, hogy egy cikk megmentett, mert meggyőzött érveiről. Dehogy! Nem hiszek el semmit igazán, ami csak le van írva egy internetes felületen. Nem is lényeges, igaz-e vagy sem. A lényeg, hogy én változtam meg tőle! Tudom és hiszem, hogy mindaz, ami le van írva, az igaz! Visszavonhatatlanul az akkor is igaz volna, ha a Földön senki se hinne benne. Attól, hogy a Bibliát megpróbálják meseként lezárni, attól még nem az.
Íme még érdekességek a témában:

Végezetül pedig arról írnék, hogy sokakat eltérít az a fefogás az evangéliumi igazságoktól, az evangélium fontosságáról, hogy mi van a Biblián kívül. Jézust és az ő életét nem a Bibliából akarják megismerni, hanem a hiányzó 40 nap körül forog a gondolatuk, pl. hogy milyen misztikus helyeken járhatott Jézus, továbbá arról, hogy milyen iratok vannak még, amik nem kerültek be a bibliai kánonba, és miért nem. Ez mind olyan dolog, amitől fontosabb mindaz, ami viszont le van írva a Szentírásban! Ez engem is megkörnyékezett, és mivel nem olvastam a Bibliát, nem tartottam hiteles forrásnak, ezért minden butaságot elhittem, amit ezósok mondtak Jézusról, mert nem volt egy biztos viszonyítási pontom. Mára elhiszem a Bibliában leírtakat, tudom,hogy Isten szelleme őrködik felette, és egy vesszőt, egy pontocskát sem hagy elveszni vagy hozzátenni az ő szent könyvéhez. Ha ilyen emberrel találkoznék, aki kételkedik, elküldeném egy olyan teológushoz, aki jól ismeri a fordításokat, vele vetekedhetne a vitatémában. Ez a Bibliakritika erőssége, ami miatt sok egyén nem tud megtérni és hinni Isten szavában, az apostolok által leírtakban.

“Bármikor megtörténhet, hogy egy egyszerű lélek fogja Isten Könyvét, elolvassa és elhiszi. Mi többiek pedig majd szégyenkezhetünk. Mára teljesen magunkévá tettük azt a tetszetős elméletet, miszerint a Biblia olyan könyv, amit magyarázni kell, holott elsősorban és mindenekelőtt hinnünk kellene  benne (majd engedelmeskednünk neki).”   – Leonard Ravenhill

 

a

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.