Megélni Isten szeretetét

A boszorkányság természete – a gyökere a lázadás

 “Mert mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség, és a bálványozás és bálványimádás és ellenszegülés…” – 1Sámuel 15:23

A Derek Prince videója az okkult múltam (amivel leszámoltam, mióta megtértem, mert Jézus vére tisztára mosott és egy új kezdetet adott) gócpontját tárta fel. Megdöbbentett amit mondott, és percekig a videó lényege forgott bennem, mintegy aha-élmény. Az elmúlt években azon voltam, miként számolhatok le végleg a boszorkányság, a bálványimádás (bálványimádás az is, ha pl. makacs emberek vagyunk, és ragaszkodunk a nézeteinkhez, a véleményünkhöz… ez is a videóban hangzott el), vagy bármely más mocskos bűn lenyomatával, ami lassan tisztul ki belőlem. Úgy gondolom, hogy a Szent Szellem rétgeket húz le rólam, amikor megérint Isten szelleme, amikor olvasom az Igét, amikor hallgatok egy prédikációt, és felismerhetek magamban valamit, amit Isten nem szeretne továbbra is bennem látni, mert ő szeret engem. Téged is szeret, ezért nem akar téged továbbra is így látni. Így formálódik minden keresztény, hogy egyre jobban hasonlítsunk Jézusra. 

Derek Prince azt mondja a videó elején: Minden varázslás  gyökere a LÁZADÁS. Azaz: az Isten elleni lázadás. Sajnos a lázadás a bukott emberiség vallása lett. Csak Isten adhat jogos hatalmat, és ez akkor működik, ha az ő parancsolataiban járunk. Mivel elbuktunk, és ott az Édenben nem akartuk Istent, megkérdőjeleztük őt, Őhelyette inkább választottuk ezt a sötét világot, amiben élünk, így olyan hatalomra éhezünk, ami jogtalan. Ez a jogtalan erő a varázslás ereje. Így belecsúszhat az ember a sátáni erőkbe.

Belegondolva, ez a legnagyobb igazság az életemre nézve, sajnos. A Hair c. filmen felnőve, az akkori Jugoszláv társadalomban valóban a lázadás volt a létformám. Lázadtam a suliban, a tanárok ellen, a szülők ellen, főleg az apai tekintély ellen, a társadalom ellen, azaz minen ellen, és ez nem állt le a kamaszkorral. Soha sem én voltam a hibás, mindig a külső körülmények voltak azok. Pedig nem-nem, Istennel beszélgetve rájövögettem és beismertem, hogy én vagyok a hibás, hogy én lázadtam Isten gyönyörűséges törvényei ellen, amiket betartva egy jó életet élhettem volna. Eltorzult lélekkel persze a lelkiismeretet is könnyebb elhallgattatni, de rá kellett jönnöm, hogy mostanában is lázadok. Fájdalmas felismerés volt ez. Megkérdeztem Istentől, hogy miért ennyire döcögő még az életem, és válaszokat kaptam, igéket nagyon hamar. Mint egy jól kifestett test, amit én láttam magamból, fel lett boncolva, és kihullottak belőle a régi kis dédelgetett szemeteim, amiktől nem tudtam tovább haladni. Kellett ez, hogy átadhassam Istennek ezt a területet, hogy segítsen nem lázadó embernek lenni. Nem elég nem okkult emberként élni, hanem kezeltetnem kell a gyökeret, ami nem lett kihúzva, és az életem elcsúszása nem rendeződött. 

Derek Prince elmondja még a videóban: a bukott emberi természetben arra vágyunk, hogy az emberek azt tegyék, amit akarunk, ehhez pedig sokszor jogtalan eszközökhöz folyamodunk, ezek pedig a varázslás, a manipuláció, a megfélemlítés és leuralás. Rákényszerítve másokra akaratunk egy kísérlet arra, bármilyen szellem felhasználásával, ami/aki nem a Szent Szellem, hogy érvényesítsük azt, amit akarunk. Színtiszta ego és siránkozás, hisztizés. A legtöbb ember nincs tudatában azzal, hogy rosszat tesz. Még egy két éves kisgyerek is képes élni a varázslással, mert felhasznál bármit, hogy elérje azt, amit szeretne. A gyerekek is már jogtalan erőhöz nyúlnak, amikor mindent bevetnek, hogy a szülő engedelmeskedjen nekik, és akkor ajtót nyitnak a sötét erők előtt. Prédákká válnak. 

Összegezve, nagyon mély felismerésekhez vezetett el a pásztor. Istenimádatom akadályai, buktatói voltak: a büszkeségem, amikor istent játszottam, pontosan úgy, ahogyan a sátán játszotta, és ahogyan anno az első emberpárt is ezzel etette. Mindent magam akartam megoldani, pedig már tudom, Isten jobban tudja azt, hogy mi jó nekem, és pontosan mikortól jó és hogyan. Ó, bárcsak lenne mindig elég alázat bennem, hogy átadjam Neki az életem irányítását! Ha nem adom át teljesen magam Krisztusnak, akkor nem vagyok jó szolgája, mert nem tud használni. Pedig az ő céljaira vagyok rendelve ebben a nagy egész tökéletességben. Engedelmeskednem kell neki, Isten igéjének és a Szent Szellem sugallatainak. Ehhez viszont tisztán kell tartanom testem, edényem, hogy kívül-belül ne legyen olyan, ami torlaszt képezne. Bíznom kell benne mindenek felett, csak így fog a hitem növekedni.

Minden hívőnek vízválasztó az a periódus, amikor Isten csendben marad, csak figyel bennünket a keresztényi életünkben. Egy nehéz időszakban nem nyúl rögtön bele a helyzetbe, nem vonszol ki bennünket  a túlsó partra, csak figyel, mi pedig rúgkapálunk, de ő már rég tudja, hogy mi győztesen fogunk kijönni a helyzetből. Ekkor megugrunk egy hitlépcsőt, amit egyébként sosem tennénk.  Ő mindig figyeli a reakciónkat, amikor minden nehézség ellenére mi mégis hisszük a legjobbakat. Ő egy jó Isten, és belegondolva, ha mint egy dzsinn, mindig a segítségünkre sietne, akkor sose tanulnánk meg semmit és nem lépnénk át a magunk korlátait. Ez Isten részéről egy módszer lehet arra, hogy mi minden érzésünk ellenére is higgyünk a láthatatlanba, ami valóságosabb mindennél. Az ő keze megtart, mindig és mindenkor. Csakis próbák alatt érthetjük ezt meg. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.