Az okkultizmus veszélyei

Barbara családjában több generációra visszamenőleg voltak spiritiszta médiumok. Még mikor az anyja méhében volt, őt is felajánlották, hogy kövesse ezt a családi tradíciót..”

Ezt generációs átoknak hívják, amikor már gyerekként olyan bűnökben vagyunk, amiket nem mi választottunk, amikhez nem járultunk hozzá. (Barbaránál ez persze súlyosbítva volt jelen.) Ez azért eshet meg, mert familiálisan már a felmenőink elkövettek bűnöket, amik nem lettek megtörve jogosan (azaz Jézus nevét jogosan használva, újjászületve Tűzben és Szellemben). Nekem is voltak a felmenőim között jóslással foglalkozók, ez gyerekkorom óta nagyon rányomta a bélyegét az életemre, mint egy árnyék rámfeszült, és komoly átkok alatt voltam. Kislányként láttam, ahogy apai- anyai ágon a női rokonaim jósolnak. Bizonyára a felmenők között is már volt ilyen praktikaűzés. Mi történik ilyenkor? Pl. meghal a nagymama, aki komoly bűnökben volt, a démonjai itt maradnak, amik a családhoz kötődnek, és alig várják, hogy beköltözzenek a kedvenc kis unokába. Megtehetik? Persze, hogy igen, ha szétnézel, ezt láthatod a világban. Erre mondják, hogy a történelem ismétli önmagát. 

A héten olvastam el Eddie és Alice Smith könyvét, a Szellemi háztakarítást. Ahogy a videóban is elhangzik és a könyvben is, nem mindegy, hogy milyen tárgyakkal vesszük magunkat körül. Nekünk meg kell védenünk a családunk, gyerekeink a szellemi tisztátalanságtól. Meg kell szabadulnunk azoktól a tárgyaktól, amik bevonzhatják a gonosz erőket.

Az igazság szabaddá tesz, ezért is írom le mindezt. Van szabadulás! Törd meg te is az átkot! Válaszd Jézust személyes megváltódnak!

 

Varázslás

Megnéztem még pár hónapja Dr. Flaisz Endre tanítását. A kivonatot bemásolom, természetesen a videót is mellékelem. Annyit tudok, hogy sok missziós úton volt már a pásztor-prédikátor Afrikában. Ott a varázslás, a varázslódoktorok ténye természetes, talán innen ez a mélyebb ismeretanyag. Persze itt Európában is elterjedt, szinte a mindennapok része. Vizsgáld meg magad és az otthonod, mert veszélyes a varázslással bárminemű kapcsolatban lenni. 

                                                 Dr. Flaisz Endre: Varázslás

 

Varázslás = illegális behatolási kísérlet a szellemvilágba.
Három fajtája ismert:
      1. Okkult praktikák: – jövendőmondás, igézés, varázslás
      2. Sauli varázslás: – visszaélés Istentől kapott hatalommal, szembefordulva Isten munkájával
                                          – pl. Dávidot üldözte Saul, és erre pazarolta az Istentől kapott erejét
       3. Jézabeli varázslás: – Isten munkájának belső bomlasztása 
                                               – az utolsó időkben zajló dolgok hátterében a varázslás szelleme áll
A továbbiakban az 1. és ismertebb varázslási minták, az okkult praktikák kerülnek kitárgyalásra:
Jövendőmondás: – jelenből kijelentett tény, amit természetes tudással nem tudhatunk
                                 – vagy: Információ szolgáltatás, amit a Piton-szelleme jelent ki
                                  –  varázslás szellemének módszere: bedobja az igazság egy darabját csalinak
                                  – a  Sátán nem ismeri a jövőt, de ha megnyitod a praktikái előtt magad, akkor a démonjai gondoskodnak róla, hogy beteljesüljenek a rossz dolgok, amik megjövendőltettek
 Igézés:  – klasszikus boszorkányság
                – tárgyakon keresztül szabadt fel egy erőt (zene, bájital, talizmán, kártya, varázsige, kántálás, kábítószer….)
               – létezik FEHÉR-, FEKETE-, VÖRÖS MÁGIA
               – a fehér mágus gyógyítani akar, de nem tudja, hogy az nem Isten ereje, ami megmutatkozik

 

Varázslás: – az igézés és a varázslás kéz- a kézben jár
                     – uralkodás, kontroll mások felett
                     – legalacsonyabb szintje: megfélemlítés, manipulálás, a hatalmat másokra való akaratrákényszerítéssel szerzi meg

 

Lépések a hitben

“Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e? Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. – Jeremiás siralmai 3:40 (egy másik Bibliafordításból)

Kb. fél éves bibliatanulmányozó voltam. Talán akkor már elolvastam egyszer a Bibliát.
Friss hévvel úgy érezhetjük, hogy bizony mi hitben erősek vagyunk: Ide nekünk az oroszlánt is! A sok elméleti tudás a teológia területén kissé felfuvalkodottá tehet, igen ám, de a hit csak ez után lesz próbára téve. Ez nem azért történik, hogy Isten lemérje hol tartunk, hisz ő ezt jól tudja. Mindez értünk van, hogy mi eszméljünk rá igazságokra, hogy bizony a hit nem áll meg a fejlődésben, ez az idő során kezd el fejlődni.

Minden kereszténynek van hite, tehát azt senki se mondhatja el magáról, hogy nincs neki. De a hit mértékétől függ minden, és attól, hogy közben ne legyen nagyobb a kételkedés bennünk.

Tehát egy délutánon olvasgattam a Biblia-korabeli régészeti leleteket bemutató cikkek között, amikoris egy számomra hiteles kutató videóira bukkantam. Ron Wyatt a számos felfedezése melett a Vörös-tengert is kutatta, méghozzá az exodus helyszínét. Kutatócsoport vizsgálta, hogy vajon hol lehetett az Egyiptomból kivonuló izraelita sereg útvonala. Elmélete szerint ez a tenger azon részén történt, ahol a talajzat a legsimább volt, és a két part közötti szélesség is a legrövidebb volt, hogy minél gyorsabban és zökkenőmentesebben juthassanak át az egyiptomiak elől menekülő zsidók. 
Wyatt és a két fia lemerültek, és találtak a tengermélyen a feltételezett útvonalon; egyiptomi harci szekér küllőket, amikről bebizonyosodott, hogy valóban abból a korból valóak. Továbbá emberi, feltételezett egyiptomi odaveszett harcos lábszárcsontját, továbbá lópatkót. Mindezt már korall borítja, de azóta is feldeztek fel ott hasonló bizonyítékokat.
Ez volt az a pont, amikor nagyon megérintett a tény: ez igaz! Rádöbbentem, nekem még kemény volt a szívem az Ószövetséggel kapcsolatos történetek felé. Pedig annyi de annyi régészeti bizonyíték van a Bibliában elhangzott történtek mellett! Mély felismerés jött rám, hogy olvastam ugyan a Bibliát, de nem teljes szívvel. Isten megérintett, és nem lettem többé kételkedő ezen a területen. Ez nem csak annyit tesz, hogy egy cikk megmentett, mert meggyőzött érveiről. Dehogy! Nem hiszek sel semmit igazán, ami csak le van írva egy internetes felületen. Nem is lényeges, igaz-e vagy sem. A lényeg, hogy én változtam meg tőle! Tudom és hiszem, hogy mindaz, ami le van írva, az igaz! Visszavonhatatalnul az akkor is igaz volna, ha a Földön senki se hinne benne. Attól, hogy a Bibliát megpróbálják meseként lezárni, attól még nem az.
Íme még érdekességek a témában: http://www.nicelife.hu/hirek/2regeszet.php
Hitrő hitre juthatunk, ha keressük Istent. A hit is egy növekvő lényeg, Istent is színről színre tudjuk megismerni és az ő igazságait. Keresem őt, csak remélni és hinni tudom, hogy majd meglátom Őt teljes dicsőségében.

Gyülekezethez való tartozás

Isten amikor elhív bennünket, akkor abban is segít, hogy tartozzunk valahová.

Megtérésem óta, azaz két éve csak hébe-hóba jártam el valamelyik gyülekezetbe. Budapesten, a Hit parkban keresztelkedtem meg Szent Szellemmel, majd estem át a vízkeresztségen, ezért mindenképp oda akartam lecövekelni. Férjem is ha tehette, oda járt fel, ő is sokat ingázott a szombati istentiszteletekre, időt és pénzt nem kímélve. Belgiumba költöztem a férjem után, ott viszont persze, a Mammon az úr, a jóléti társadalmakban nem  élednek a karizmatikus egyházak, nem is találtunk ott gyülekezetet. Akikkel megismerkedtünk, és szintén kivándorlók voltak, ők is főleg intraadáson követték a pesti alkalmakat, ami egy zárt láncú közvetítés. Az ATV csak néha közvetít pár alkalmat (sok az ismétlés), az intraadás pedig mindig, szerda és szombat este. Isten kegyelme nagy, így a közvetítések közben is élő és ható volt az ige, de azért persze éheztünk, mert nem jártunk közösségbe. Igaznak bizonyult a hónapok múlásával, hogy a gyülekezetnek megtartó ereje van, és ha nem járunk, kószáló juhok leszünk, akikre sokkal jobban lecsaphat a farkas. A pásztor tudja ezt, ezért a jó pásztor (Jézus) az övéit szeretné egyben látni, így a ragadozó nem tud prédát találni, de jaj az elkóboroltaknak! A magányos keresztény az nem is keresztény igazából, mert “viszket a füle”, ezért maga keres magának tanítókat az interneten. Veszélyes játék, mert magányos maradsz és lemaradsz. 

A hazaköltözést halogattuk, de pár hónaponta hazarepültünk és olyankor mindig résztvettünk az istentiszteleti alkalmakon. Megtanultuk ez által is, hogy mennyire nagy érték az, ha élő a dicséret, ha oda tudok szólni egy-egy kedves szót a testvéreknek. Mint korhadt fák, úgy lézengtünk már Belgiumban (férjem 6, én közel 2 évet), függetlenül attól, hogy naponta érintkeztünk az Igével, hogy imádkoztunk, hogy böjtöltünk, hogy prédikációkat és tanításokat hallgattunk, egy hiányzott: a szeretet közösségi megtapasztalása, valamint az, hogy tekintély alá legyünk vetve. Ez az utóbbi rendkívül fontos, főleg azért, mert a gyülekezetben nem azt mutatjuk, hogy mennyire erősek vagyunk és jól megy az életünk, hanem megmutatjuk az árnyoldalakat is, hogy mennyi harcunk van, és ebben segítenek a presbiterek, a pásztorok, a testvérek. Mindenki átmegy nehézségeket, de ezeket nem kell egyedül megharcoljuk. Másfelől a többiek figyelmeztethetnek, ha nem vagyunk jó állapotban, meginthetnek bennünket. Odahaza a férjemmel persze, hogy könnyebb megélni a jó keresztényt, de a gyüliben vannak szúrósabb emberek, ott is vannak koccanások, mert egyikünk se tökéletes, na ott kell igazán szeretni, ott kell gyakorolni a felebaráti elfogadást.  Ami pedig a legfontosabb, hogy Jézusért járunk gyülibe, mert Isten megígérte, hogy ott, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, Ő ott van. Jézus mindig jelen van, és nagy erővel gyógyít, támogat, feltölt.

Nyáron már sokat imádkoztunk és kértük az Urat, hogy adjon kijelentést a Kijelentés szellemével, ami egy ajándék, hogy melyik városba költözzünk, és ezzel egyidejűleg egy gyülekezethez is tartozzunk, és segítsen majd a beépülésbe. Pár nap múlva valóban kaptunk mindketten egy sugallatot: Székesfehérvár. Meglepődtünk, mert mindketten szeretjük Pestet, azt hittük az a gyülkezet az otthonunk, de hazaköltözéssel méginkább megértettük az útmutatás erősségét. Itt, Székesfehérváron két gyülkezeti ház van, és november elején az egyikbe ellátogattunk, amit én biztosnak vettem, hogy az a mi második otthonunk. Istentisztelet előtt a férjem, mivel ő erről nem kapott ilyen látást, elmondta, hogy ő a másik gyülkezetet is szeretné meglátogatni, ahol Grósz István a lelkész, akire ő különösen felnéz, és majd utána dönt, hogy hova fogunk tartozni. Kissé szomorú lettem, mert nekem megtetszett a kis közösség, tetszettek az emberek és úgy összességében minden egyszerre. Úgy éreztem, hazaértem. Amikor már Keresztes Zoltán lelkész prédikált, férjem akkor bizonyosodott meg ugyanerről, hogy ez a mi helyünk és maradunk is. 

Azóta a pesti Hit parkban is voltunk konferencián, és akkor éreztük meg, hogy az nem a mi szolgálati területünk. Székesfehérvár lett az otthonunk. Isten, mivel ő teremtett, tudta hogy mi hol éreznénk a legjobban magunkat, azaz hol tudunk a legjobban kiteljesedni. Azóta megismerkedtünk több gyülekezeti taggal, sőt, nagyon komolyan imádkoznak értünk, tényleg nyíltan beszélhetünk nekik a problémáinkról, mert segítőkészek és valóban szemmel tartják a fejlődésünket. A presbiterek is komolyan érdeklődnek a hogylétünk felől, és biztos vagyok benne, bármilyen fogyatkozásunk lenne az élet bármely területén, azonnal segítenének, mint egy család tagjai, akik összetartanak. 

Mi így kerültünk sok hányattatás után a helyünkre. 

“Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” – olvashatjuk az Efezus levélben.

 

(A fényképek a székesfehérvári Bodrogi utcai Hit gyülekezet oldalairól valók. A második képen Keresztes Zoltán pásztor prédikál.)

 

A boszorkányság természete

 “Mert mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség, és a bálványozás és bálványimádás és ellenszegülés…” – 1Sámuel 15:23

A Derek Prince videója az okkult múltam (amivel leszámoltam, mióta megtértem, mert Jézus vére tisztára mosott és egy új kezdetet adott) gócpontját tárta fel. Megdöbbentett amit mondott, és percekig a videó lényege forgott bennem, mintegy aha-élmény. Az elmúlt években azon voltam, miként számolhatok le végleg a boszorkányság, a bálványimádás (bálványimádás az is, ha pl. makacs emberek vagyunk, és ragaszkodunk a nézeteinkhez, a véleményünkhöz… ez is a videóban hangzott el), vagy bármely más mocskos bűn lenyomatával, ami lassan tisztul ki belőlem. Úgy gondolom, hogy a Szent Szellem rétgeket húz le rólam, amikor megérint Isten szelleme, amikor olvasom az Igét, amikor hallgatok egy prédikációt, és felismerhetek magamban valamit, amit Isten nem szeretne továbbra is bennem látni, mert ő szeret engem. Téged is szeret, ezért nem akar téged továbbra is így látni. Így formálódik minden keresztény, hogy egyre jobban hasonlítsunk Jézusra. 

Derek Prince azt mondja a videó elején: Minden varázslás  gyökere a LÁZADÁS. Azaz: az Isten elleni lázadás. Sajnos a lázadás a bukott emberiség vallása lett. Csak Isten adhat jogos hatalmat, és ez akkor működik, ha az ő parancsolataiban járunk. Mivel elbuktunk, és ott az Édenben nem akartuk Istent, megkérdőjeleztük őt, Őhelyette inkább választottuk ezt a sötét világot, amiben élünk, így olyan hatalomra éhezünk, ami jogtalan. Ez a jogtalan erő a varázslás ereje. Így belecsúszhat az ember a sátáni erőkbe.

Belegondolva, ez a legnagyobb igazság az életemre nézve, sajnos. A Hair c. filmen felnőve, az akkori Jugoszláv társadalomban valóban a lázadás volt a létformám. Lázadtam a suliban, a tanárok ellen, a szülők ellen, főleg az apai tekintély ellen, a társadalom ellen, azaz minen ellen, és ez nem állt le a kamaszkorral. Soha sem én voltam a hibás, mindig a külső körülmények voltak azok. Pedig nem-nem, Istennel beszélgetve rájövögettem és beismertem, hogy én vagyok a hibás, hogy én lázadtam Isten gyönyörűséges törvényei ellen, amiket betartva egy jó életet élhettem volna. Eltorzult lélekkel persze a lelkiismeretet is könnyebb elhallgattatni, de rá kellett jönnöm, hogy mostanában is lázadok. Fájdalmas felismerés volt ez. Megkérdeztem Istentől, hogy miért ennyire döcögő még az életem, és válaszokat kaptam, igéket nagyon hamar. Mint egy jól kifestett test, amit én láttam magamból, fel lett bonvolva, és kihullottak belőle a régi kis dédelgetett szemeteim, amiktől nem tudtam tovább haladni. Kellett ez, hogy átadhassam Istennek ezt a területet, hogy segítsen nem lázadó embernek lenni. Nem elég nem okkult emberként élni, hanem kezeltetnem kell a gyökeret, ami nem lett kihúzva, és az életem elcsúszása nem rendeződött. 

Derek Prince elmondja még a videóban: a bukott emberi természetben arra vágyunk, hogy az emberek azt tegyék, amit akarunk, ehhez pedig sokszor jogtalan eszközökhöz folyamodunk, ezek pedig a varázslás, a manipuláció, a megfélemlítés és leuralás. Rákényszerítve másokra akaratunk egy kísérlet arra, bármilyen szellem felhasználásával, ami/aki nem a Szent Szellem, hogy érvényesítsük azt, amit akarunk. Színtiszta ego és siránkozás, hisztizés. A legtöbb ember nincs tudatában azzal, hogy rosszat tesz. Még egy két éves kisgyerek is képes élni a varázslással, mert felhasznál bármit, hogy elérje azt, amit szeretne. A gyerekek is már jogtalan erőhöz nyúlnak, amikor mindent bevetnek, hogy a szülő engedelmeskedjen nekik, és akkor ajtót nyitnak a sötét erők előtt. Prédákká válnak. 

Összegezve, nagyon mély felismerésekhez vezetett el a pásztor. Istenimádatom akadályai, buktatói voltak: a büszkeségem, amikor istent játszottam, pontosan úgy, ahogyan a sátán játszotta, és ahogyan anno az első emerpárt is ezzel etette. Mindent magam akartam megoldani, pedig már tudom, Isten jobban tudja azt, hogy mi jó nekem, és pontosan mikortól jó és hogyan. Ó, bárcsak lenne mindig elég alázat bennem, hogy átadjam Neki az életem irányítását! Ha nem adom át teljesen magam Krisztusnak, akkor nem vagyok jó szolgája, mert nem tud használni. Pedig az ő céljaira vagyok rendelve ebben a nagy egész tökéletességben. Engedelmeskednem kell neki, Isten igéjének és a Szent Szellem sugallatainak. Ehhez viszont tisztán kell tartanom testem, edényem, hogy kívül-belül ne legyen olyan, ami torlaszt képezne. Bíznom kell benne mindenek felett, csak így fog a hitem növekedni.

Minden hívőnek vízválasztó az a periódus, amikor Isten csendben marad, csak figyel bennünket a keresztényi életünkben. Egy nehéz időszakban nem nyúl rögtön bele a helyzetbe, nem vonszol ki bennünket  a túlsó partra, csak figyel, mi pedig rúgkapálunk, de ő már rég tudja, hogy mi győztesen fogunk kijönni a helyzetből. Ekkor megugrunk egy hitlépcsőt, amit egyésbként sosem tennénk.  Ő mindig figyeli a reakciónkat, amikor minden nehézség ellenére mi mégis hisszük a legjobbakat. Ő egy jó Isten, és belegondolva, ha mint egy dzsinn, mindig a segítségünkre sietne, akkor sose tanulnánk meg semmit és nem lépnénk át a magunk korlátait. Ez Isten részéről egy módszer lehet arra, hogy mi minden érzésünk ellenére is higgyünk a láthatatlanba, ami valóságosabb mindennél. Az ő keze megtart, mindig és midenkor. Csakis próbák alatt érthetjük ezt meg. 

Három bizonyság: az okkultizmusból való szabadulás

Ma a konyhában, ebédkészítés közben beszélgettem édesanyámmal. Mondta, hogy az Ördögűző film mennyire banális ahhoz képest, ami a valóságban zajlik. A film kasszasiker lett, viszont csak félelemkeltés generálása a cél, és ez egy félrevezetés. A világban sajnos alig esik arról szó, hogy hogyan is lehet ténylegesen és végérvényesen szakítani a múlt sötét árnyaival. Az, hogy egy pap keresztet lóbál és ő is fél, nem hiszem, hogy a valóságot tükrözi. Jézus neve, hatalommal felkent pásztor szájából, a Szent Szellem jelenléte valóban képes kiűzni a démonokat, továbbá Isten keze, amikor segít nekünk, amikor személyesen lenyúl értünk, hogy kivonjon bennünket a napvilágra. 

 

Liberty hangokat hallott, jelenségeket látott, követték a gonosz szellemek, de a Názáreti Jézus neve, és Isten kegyelme segített neki. Minden gonosz dolog eltűnt az életéből, főleg azután, hogy átadta az életét Krisztusnak….

Brooke (ahogy én is), maga akarta megoldani a depresszióját, kisebbségi komplexusát, ezért sajnos a wicca valláshoz, a varázsláshoz nyúlt. Ezek után sötét alak jelent meg az életében, aki kísértette. Bibliát kezdett olvasni, és megtalálta azt a részt, ahol arról van szó, ahol Isten kijelenti, hogy számára utálatos a boszorkányság. Ez megdöbbentette a lányt, mert azidáig azt hitte, hogy rendben van ez így, de ezek után minden varázslástól elfordult, és ő is átadta az életét Jézusnak. Megtalálta azt, amit még sose tapasztalt: a valódi örömöt!

A harmadik meghatározó bizonyság egy olyan művésznő megtérése, akit még okkult koromban szerettem. Jessica Galbreth egy világhírű fantáziafestő volt, aki nagy hírnévre tett szert. Ismertem a gonosz tündéres, vámpíros lényes képeit, ezért hatott a saját megtérésem után szenzációnak az ő története:

“Vajon miért fordulnak az emberek olyan későn Istenhez? Pedig ő az az egy személy, aki képes megszabadítani bennünket. Ő elveszi a fájdalmainkat, bekötözi a sebeinket, hogy új életet adhasson nekünk. Isten ezt megígérte számunkra, mi pedig ehelyett mégis egyedül küzdünk a problémáinkkal. Megpróbáljuk elrejteni a lelkünkben lévő sebeket, keserűséget és haragot. De ezt emberi erővel, főleg hosszútávon, lehetetlen.” 

 

Átkelés a Vörös-tengeren, azaz az egyetem magaslatain

Mindannyiunknak vannak/voltak olyan hegyek az életében, amik megmászhatatlannak tűnnek/tűntek. A hegyeket néha mi látjuk hatalmasnak, mint tornyosuló problémákat, néha pedig valóban nehéz átvergődni rajtuk, mert annyira sok hordalékot helyeztünk az évek során mi is a kupacra, és így lassan heggyé érett.

Én az egyetemmel voltam így, az lett az én Góliátom, a nagy óriás küzdőpartnerem, akivel szemben parányinak éreztem magam. 2005-ben írtam be a Magyar nyelv és irodalom szakot Újvidéken. Szenvedélyesen szerettem az irodalmat, bár ez nem az a szak volt, amire eredendően szerettem volna menni, mégis B-verzióként az életembe köszöntött. Egyetem első évében szembesültem az idegen nyelv nehézségeivel, és két évig kellett idegen nyelvet tanulnom (angol és utána a francia). A fél-Bolognai iskolai rendszer (akkor kezdték bevezetni az úr Bolognai-rendszert, ezért az évfolyamom kísérleti évfolyam volt, így sok engedményt kaptunk) miatt átvihettem egy-két tantárgyat következő évbe, így történhetett meg, hogy egészen a negyedik év végéig, minden tantárgy lehallgatásáig halogattam az idegen nyelvi tantárgyak vizsgázását. Évek alatt sokszor kimondtam, hogy “Bezzeg ezt én sose fejezem be. Az angol és a francia nyelv lesz az utolsó, amit leteszek.” A kimondott szó pedig tudjuk, teremt. Apukám sose adta fel a harcot, ő támogatott, sok vitám is volt vele ez miatt, mert én feladtam. Évekig nem jártam vizsgázni, viszont az, hogy Szerbiában mindig új és új oktatásügyi minisztereket választottak, és azok meghosszabbították az abszolvensek további vizsgázási lehetőségét, lehetővé tette, hogy évekig ne évüljön el a diplomálási érvényesség. Két éve kimondták a határozatot, hogy feltehetőleg törölnek bennünket, régi rendszereseket a listáról, ezért rengeteg régi egyetemista, akiknek egy-két vizsgájuk maradt, tömegestül lódult be vizsgázni. Az angol nyelvi vizsga letételében a szüleim egy régi kedves keresztény ismerőse segített. Azóta is hálás vagyok Márta néninek, és persze ő egy élő példa volt előttem a férjével, hogy milyen az, ha valaki hisz. Lehetséges, hogy az ő imái segítettek hozzá méginkább ahhoz, hogy az angol vizsga sikerült. A francia vizsga nagyobb falatnak bizonyult. Sok-sok alkalommal megírtam a tesztet, viszont soha se tettem le a vizsgát mindaddig, amíg nem hívtam segítségül Jézus nevét. Mert aki segítségül hívja Jézus nevét, az megszabadul. Megtérésem után nyilván éreztem, hogy így örök vesztesként nem maradhatok, a szégyennel, mert Jézus győzelemre hívott el, és nekem élő példaként kell mutatkoznom, hogy bizony nagy az Úr szabadítása. Elkezdtem a vizsgázást, és egy nagyon jó francia tanárnőt találtam, aki Skype-on oktatott. Helyretette a grammaikai fekete lyukakat a fejemben, segített a nyelv megszeretésében is.

Egy éve már felkészülten vizsgázhattam, és sikerült is a vizsga. Böjtöltem, mindenfajta szellemi hasviselést bevezettem, majd a hitem is növekedett. Az utolsó vizsga tehát úgy tűnt sikerült, de mégis volt egy akadály előttem: mivel régi tanügyi rendszerbe jártam, ahol egy teszt megírásával elfogadták a jegyet (tehát egy éves tantárgy anyagát egy teszt megírásával letudhattuk), viszont az új rendszerben két féléves jegy kell, azaz két teszt megírása, hogy a tantárgyat letegyük. A francia tanárnő meglepő módon az utóbbit választotta. Persze a helyzet után mentünk, kérdezősködtünk, kilincseltünk, de a tanárnő szava a döntő. Elvileg nekem megvolt az utolsó vizsgám, gyakorlatban pedig nem. Összetörtem, nagy kudarc volt az egész. Egy évig nem mentem ki vizsgázni, csak felkeresve a tanárnőt, ugyanúgy Skype-on vettem francia órákat. Most szeptemberben volt a vizsga időpontja. Kértem imatámogatást a gyülekezettől, mert tudtam, ez kemény harc. Szükségem van a támogatásra, mert nekem a hitem meg-meginogott, mert ugyan tudtam, hogy az Atya, mint Mózes előtt, előttem is ketté választotta a tengert, azaz a problémám megoldódott, de azt is tudtam: Jézus kell átvigyen a túlsó partra, mert nélküle nem lenne meg a diplomám. Ahogy énekeljük egy dicséretben: “Erőm felett nem hagysz egyedül”.

Sok mindent megértettem az évek alatt: Isten jogos és bölcs bíró. Így utólag nem bánom és megértem, amiért nem egy éve tettem le a francia vizsgát. Akkor lázadó voltam, azóta megbocsájtottam a tanárnőknek, mert évekig a félelem és a gyűlölet kettőse dolgozott bennem, mert a tanárokra vetítettem ki a kudarcom okát. Megbocsájtottam nekik és szeretni tudom őket, és már a vizsga előtt kértem az Atyától a bűnbocsánatot, amiért rájuk haragudtam. A legjobb jót kívánom nekik és én is imádkozok értük. Ugyanakkor megértettem, hogy a törvény az törvény, mert a fejetlen oktatásügyi mizériában jogos volt az is, amiért a francia tanárnő ezt a határozatot hozta. Új rendszer szerint vizsgáztatott, mivel ő így látta jogosnak. Meg kellett aláznom magam és elfogadnom. Le kellett győznöm a sok vizsgafélelmet is. Elválasztanom azt magamtól, mivel én nem a sikertelen vizsga vagyok, hanem egy újjászületett ember. Át kellett értékelnem magamban, hogy mi az ember lényege; nem az, hogy milyen diplomája van. Sokáig azért tartottam magam bukottnak, mert a világ szemüvegén át néztem az értékeim. Attól is lehet egyenes gerincem, egyenesen néző büszke tekintetem, ha egy diplomám sincs. Viszont Jézust hirdetve igenis győztes életet kell élnem, mert Jézus meghalt értem is a kereszten, és felvitte az átkaim, a kudarcaim, a betegségeim. Ha ő megmentett, nekem hittel át kell vennem ezeket az áldásokat, különben mihaszna se lenne az egésznek az életemre nézve. A legfontosabb pedig, amire Isten megtanított, hogy amikor még több, mint egy hét volt a vizsgámig, akkor hallottam egyfajta sugallatot, hogy napi nyolc órát kell tanulnom ahhoz, hogy sikerüljön a vizsga. Hiszem, hogy a Szent Szellem sugallta, de ha nem is ő, akkor is nagyon megszívelendő tanács volt. Listát vezettem, melyik napon mennyit tanultam, és ha egyik napon nem tanultam nyolc órát, akkor a hiányt átvittem a következő napra, és így megtörtént, hogy egy napon 11 óra hosszát tanultam kitartóan. Ilyen még sosem volt! Elaludni sem tudtam, olyan aktív volt az agyam és fáradt.

Az Isten csodákat tesz az életünkbe, megmutatja a szeretetét, de ugyanakkor, ha valamit nem kapunk meg rögtön, annak mindig megvan az oka. Tanít bennünket, jelen esetben egyenlőre annyit értek ebből az egészből, hogy nekem is maximálisan bele kellett tennem magam, mert így tudott a csoda megvalósulni. Nekem a határaimon kívül kellett lépnem, hogy meglássam, mire képes egy ember. Válaszhattam volna én is, hogy lázadok Isten ellen, hogy miért nem adta meg szívem kérését időben, vagy kitartok, Isten kezébe teszem le az életem és bízok benne, hogy ő tudja a pontos időt és miérteket. De mivel Isten nem ember, hogy hazudjon, ezért hiszek neki és bízom. Sosem csal meg!

Nekem minden erőmből lépéseket kell tennem a felé, hogy sikeres legyek, és ne csak a sült galambot várjam. Isten csodája nem is késett! A vizsga meglett, az évek alatt gyűjtött súlyok lehullottak. Istennek adom a dicsőséget, és kérem, hogy ő vezessen az úton, hogy olyan munkákat adjon, amivel őt dicsőíthetem. Önerőből sose tudtam volna elvégezni az egyetemet, mert feladtam, mert nem akartam rendes életet élni, hanem okkultizmussal akartam keresni a kenyerem sajnos, de reményt kaptam fentről és szabadítást egy szebb és élhetőbb élethez. 

 

 

 

Mennyegzői bizonyság

Aki sokat imádkozik, főleg nyelveken, annak nagyon sok bizonysága lesz. Olyan csodák fognak történni az életében, amikről tudja, hogy Isten segítette elő a nehézségek sikeres kimenetelét. Csakis Ő tehette ezt meg, mert mi ehhez mindig is kevésnek bizonyultunk. Miért? Hogy megértsük az Ő végéremehetetlen nagyságát!

Megtérésem előtt nem láttam értelmét annak, hogy férjhez menjek. Ebbe a világba, ahol még magamba se bízhatok? – tettem fel a kérdést. Istenhit nélkül a házasság válást vet fel, megcsalást, csomó gondot, belefásultságot. Szerettem volna hinni az igaz szerelemben (szívem mélyén a legféltettebb kívánságom volt ez), de láttam, az igazán égő párkapcsolat tüze hamar hamuvá válik. Én magam is szerethetetlen voltam, ráadásul szeretni se tudtam, mert amíg Isten nem mossa tisztára a szíved, vagy nem ad egy új szívet, addig nem tudsz szeretni sem.

 Bayer Friderika a megtérés-történeténél azt mondja, hogy ő se hitt a házasságban (illetve úgy fogalmaz, hogy a karrier és családalapítás nem összeegyeztethető)  mindaddig, amíg meg nem ismerte a Megváltót:

Valóban van házasság, ami a hármas kötélre épül: Isten, a férj és a feleség. Egy lelkész mondta, hogy kötélkészítő mesterek is alátámasztják, hogy nem a négyes, stb. kötélfonás a legstrapabíróbb, hanem a hármas fonású kötél. Mert ha a két kötél (férj és feleség) foszlik is, a harmadik (Isten) megtartja a súlyt, és nem hamar szakad el. 

Megtérésem előtt láttam a Vidám Vasárnap egyik közvetítését, és feltűnt, hogy mennyire szép, boldog, elégedett emberek ülnek a nézőtéren. A szívemben megfogalmazódott, hogy “innen szeretnék férjet”. Sóhajtás volt ez bennem, a szív sóhajtása, mert egy nem működő viszonyban éltem a pokol szélén táncolva. A gyülekezetben a házasság fel van emelve, mint érték. Vonzó, hogy annyian viselnek gyönyörű karikagyűrűt. Mi a titkuk? – kérdeztem még akkor magamban.

Férjemmel mindez után pár hónappal találkoztam. Közel fél év, azaz öt hónap alatt elérkeztünk az esküvőhöz. Nem volt kérdés bennem, hogy ő lesz a férjem. Isten tökéletes akaratában tudtam magam, mert annyi csoda történt, amitől azt éreztem, hogy a legjobb úton vagyok. Sok kisebb zökkenőn mentünk keresztül a bürokrácia útvesztőin és akkor is, amikor már hazaindultunk Belgiumból Magyarországra, ugyanis a 2016. márciusi brüssszeli terrortámadás napjára volt repülőjegyünk. Az utolsó hétre, a legutolsó pillanatra vettük a jegyet, és pár napunk lett volna, hogy a menyasszonyi ruhám megvegyük, az utolsó simításokat a ceremóniáig elvégezzük. A terrortámadás lebénította az utat, tehetetlenül álltunk a helyzet előtt. Elhalasszuk az esküvőt? – főleg bennem merült fel a kérdés. Azért halasztottuk az utolsó hétre a hazautat, mert odáig dolgoztunk, hogy összeszedjük a pénzt a jegygyűrűkre, és ez is egy hatalmas bizonyság, hogy Isten megadta a legtökélesebb gyűrűket, és a hozzá szükéges nem kevés pénzt is. Az Úr keze nem rövidült meg! És ez még csak a kezdet, hogy mennyire nagy hátszelet adott nekünk, annyi csodával, fűszerezve! Azon napon, 22-én tehát nem tudtunk hazarepülni, de másnap férjem egyik barátja, akit előző napokban láttunk vendégül egy vacsorával (és milyen jó, hogy így tettük, mert szívesség szívességet szül, még ha nem is tudtuk, hogy viszonzásra fog találni), szólt, hogy ő autóval menne haza, és lenne még két férőhely az autóban. Másnap reggel útnak is indultunk, természetesen az utakon torlódásokra lehetett számítani, hisz a repülőjáratok törölve lettek, mindenki autóval indult útnak. Szerencsésen kikerültünk pár három órás fennakadást, így éjjelre Pesten voltunk.

A legnagyobb kérdőjel az esküvőig a menyasszonyi ruhám volt. Mivel nem álmodoztam sosem esküvőről már úgy 20 éves koromtól, ez egy falnak bizonyult, amit meg kellett mászni: két nap alatt szinte lehetetlen esküvői ruhát találni, hisz semmi se passzol ránk rögtön, mindig van egy-két átalakítás még a ruhán. Anyukámmal indultunk az esküvő előtti napon virágcsokornézőbe és esküvő ruhamustrára. Imádkoztam, és csak Istenhez tudtam kiáltani, mert szükség volt a csodákra. Azért nem vettük meg a ruhát, mert azt hittem repülővel fogunk hazautazni, úgy szállítani pedig nehéz, másfelől vártam anyukámat, hogy segítsen, csak vele szerettem volna ezt végigélni. Neki Szerbiából kellett utaznia, hogy a mi hazautunk után végre találkozzunk Magyarországon, hogy megvalósuljon a nap nap. Hittem benne, hogy Isten előkészítette már nekem a ruhát, ami rám van szabva, ami olyan stílusú, ami pontosan az ízlésem és nem hivalkodó. A második esküvői ruhaszalonban megálltunk, és szétnéztünk a közel száz ruha között. Bíztam benne, hogy itt megtalálom azt, mai nekem tetszik. Elmondtuk a bolt tulajdonosának, Katának, hogy sürgős a dolog. Megértette és nagyon készséges volt. Négy ruhát próbáltam fel. Az első nagyon szép volt, konzervatív és díszítésében káprázatos, de sajnos az alakom, a szélesebb csípőm miatt nem lett jó rám. A második ruhának a pávaruha elnevezést adtam, mivel nagyvárosi, kitűnni vágyó nő vette volna csak fel. Magamon viselve nem mutatott túl jól, viszont igencsak szép volt. A harmadik ruha egy elegáns, derékban karcsúsított, hatalmas tüllabroncsú ruha volt, ami bár kifogástalanul állt rajtam, nagyon jókislányos külsőt kölcsönzött.  A tükör előtt álltam, három kudarc-ruhával a hátam mögött. Kata addigra már biztosan átláthatta, milyen az alakom és mi tetszhet nekem. Az előtérből hozott egy ruhát, a negyediket, a tökéleteset. Túl fehér volt, gyöngyök voltak ráhímezve, ez nem annyira tetszett, mert van a fehérnek is ezer árnyalata, de amikor felpróbáltam, az a plusz ott volt benne. Az sellő uszálya is tetszett, és kövérnek se éreztem benne magam. Egész jó! – néztem magam a tükörben, s bár tudtam, nem az a naprakész legdivatosabb ruha, mégis magaménak éreztem. Kata itt-ott alakított rajta másnapra, mert reggel már mentünk a ruháért, hogy a délutáni esküvői ceremóniára elkészüljek. A csokrom is Kata által lett, ugyanis egy piaci virágárushoz küldött, aki egy fehér orchideás csokrot készített, a kedvenc örökzöld borostyánnal tűzdelve. Mindenképp apró, kör formájú virágcsokrot képzeltem el, és a virágárús megálmodta ezt nekem. A hajamban is egy orchideát tűztem a fátyol mellé. Nem volt esküvői sminken, szintén időhiány miatt elmaradt, csak egy rúzst tettem fel és egy fekete szemceruza volt még a másik, amit használtam. Se pirosító, se szemhéjpúder, se semmi. A hajamat is a ceremónia előtt készítette el férjem egy régi fodrász ismerőse. Ez ha nem Isten hatalmas keze, akkor nem tudom minek nevezni! Innentől kezdve minden gördülékenyen sikerült, délután a polgári esküvő és az eszem-iszom éjjelig, majd pár nap múlva a gyülekezetben is megpecsételték a házasságunkat. Ott is kimondtuk Isten színe előtt a boldogító igent. Így kétszer is viseltem a menyasszonyi ruhám. 

Isten jó, és a legjobbat szánja nekünk. Hittel ha kilépünk, és belé kapaszkodunk, mindent megad, és minden a mi javunkat fogja szolgálni. Ha nem is minden a legnagyobb rendben sikerül, akkor is képes az Úr kihozni végül a maximumot. Feladhattuk volna még a terrortámadáskor az egészet, majd a ruhavásárlás előtt, de nem így történt. 

“Ha lankadunk, nem aratunk, a végsőkig ki kell tartani”, olvashatjuk a Bibliában. A végsőkig ki kell tartani, akkor leszünk győztesek, a Jézus Krisztus hatalmas nevében, a Szent Szellem hatalmas erejével!

Egy volt boszorkány vallomása

Miért nyúl az ember a varázsláshoz? Először is azért, mert segíteni szeretne a maga kilátástalan életén, vagy másokon is.

Sokan a varázsláshoz fordulnak, mert erőre vágynak, befolyásra, amit a boszorkányságon keresztül megkaphatnak, valamint a Piton-szellemét is megkérdezik, aki a jövendőmondás szelleme. Mindez nagyon veszélyes és a mélybe taszít. A videó egy hatalmas tanító film!

Ezt a videót közel egy hónapja láttam. Nem kérdőjelezem meg, hogy valóban a videó kezdő soraiban a démonok beszélnek a nőből. A pásztor a Szent Szellem erejével közelített felé, amikor is a démonok beszélni kezdtek, elmesélték azokat a dolgokat, amik odakötik őket a varázslónőhöz. Nem meglepő: Jézushoz is beszéltek a démonok az emberekből, az evangéliumokban ez többször prezentálva van. Majd miután Jézus felszólítja őket, hogy némuljanak el, ‘hangos fennszóval’ távoztak az emberekből. Az illetők pedig vagy emlékeznek a történtekre vagy sem.

Viszont történt egy hatalmas szabadulás a kezdő képsorok után, és Joshua pásztor kiűzte belőle ezeket a varázsló szellemeket. A videó másik részében a volt boszorkány elmeséli részletesen, miért kell minden szinten óvakodnunk és kerülnünk a boszorkonyságot. 

Előrehaladok a videóban: mert ugyan azért nyúlunk okkult praktikákhoz, hogy segítsünk önmagunkon, vagy másokon, de idővel rájövünk, a varázsszerek, a varázsigék, a varázslások csak ideig-óráig tartanak, és azok még baljósabb folyamatokat indítanak el bennünk. Csakis Jóisten tud megmenteni bennünket. Bármi más út téves. Ugyan van másik út, de nem érdemes rálépni. Az életével játszik az, aki kipróbálja. Magam tapasztalából beszélek, mivel tinikoromban a wicca vallás kezdett el érdekelni, pusztán azért, mert a keresztény vallásból nem kaptam válaszokat. Olyan dolgokba ütöttem az orrom körülbelül 14 évesen, amik átkokat vontak maguk után. Megnyitottam a kapukat, és évekig rombolhattak és tombolhattak a démonok az életemben, és én minden varázslást, fehérmágiát kipróbáltam, hogy enyhítsem a dolgot, hogy helyreálljak, helyrehozzam az életem. De ez abszurd! Ahogy a Bibliában áll, mi módon űzheti ki a sátán a sátánt? Akkor meghasonlana önmagával. A gonosz oldal elhiteti velünk, hogy segíthet, de közben csakis egyedül Istennél van a szabadulás kulcsa. Máté evangéliumában tehát ez áll, amikor a farizeusok megvádolták Jézust, hogy ördögi praktikákat művel: 

“Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. Az egész sokaság elcsodálkozott ezen, és ezt mondta: “Csak nem ez a Dávid Fia?” A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, kijelentették: “Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével.” Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: “Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok! Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Idézet a Bibliából: Máté 12:22-28)

Végezetül leszögezem, hogy a sátán azért megtévesztő, mert ugye a sátán bukása előtt az 5. arkangyal volt, aki ledobattatott a mennyből. Azaz ő belelátott egy ideig Isten királyságnak a működésébe, ismeri a dolgok látszatát, de a mibenlétüket nem tudja. a sátán csak a dolgok árnyékát látja, de nem a lényegét, és csak utánoz! Azért hamis praktikákat kínál, hogy minél több embert taszítson magával a mélybe.

Személyes történetem azzal zárom, hogy belőlem is távozott a varázslás démona. Említettem, hogy elég fiatalon nyúltam a varázslás praktikáihoz, sajnos előbb ért az életembe a gonosz, mint az Isten. Ezért is írom mindezt, hogy Te ne tedd mindezt, hanem használd Jézus nevét, de hatalommal, vagy kérj meg egy felkent pásztort, hogy imádkozzon érted, és fordíts hátat ezeknek a tevékenységeknek. Szóval megtérésemhez közel, amikor már a Vidám Vasárnapot néztem a tv-ben, és minden este a Hit rádióban hallgattam az istentisztelet ismétlését, Németh Sándor az alkalom végén imádkozott. Hittel hallgattam amit mond, és megtörtént az, ami még engem is meglepett: mondta, hogy “varázslás démona, távozz belőle”, mivel ez egy erről szóló prédikáció lehetett (csak az utolsó húsz peret hallhattam). Ekkor önkéntelenül is hatalmasra nyitottam a számat, és egy nagy levegőrobajjal távozott belőlem a démon. Hatalmas pillanat volt! Mivel addig csak filmekben láttam, hogy a szájon át is távozhat a démon ilyen fekete füst formájában, nem gondoltam, hogy ez így van a gyakorlatban is, a valóságban. Amikor kiment belőlem a démon nagy robajjal, nagyon furcsa, tiszta elmeállapotba kerültem. Ugyanakkor meghökentem, emlékszem, ráütöttem az asztalra a démonok miatti haragomban: Ezidáig ettől a varázslás démonától szenvedtem! Mindent megpróbáltam évekig, rengeteg pénzt költöttem arra, hogy megszabadulhassak a kínzó démonoktól, és most egy felkent pásztor szavára egy szempillantás alatt megtörtént a csoda! Részbena varázslás démona rontotta el az életem! Még akkor is ezt gondoltam, ha tudtam, önhibámból jött be a testembe. De ezúttal végérvényesen távozott. Megszabadultam! – ezeket gondoltam magamban, és fizikailag, szellemileg is tapasztaltam, mennyire hatalmas az Úr keze! Hozzám is elért! Ez az este utána soha se szerettem volna varázsolni, a saját vagy bárki más életébe belevájkálni. A varázslás szellemével minden affinitás megszünt, a tudás is szerintem, hogy varázsoljak. Azóta szabad vagyok, dicsőség Istennek, és Jézus nevének, hogy az Ő nevében még a démonok is engednek nekünk!

Megtérésem története 2

A sátán úgy bosszulja meg Istent, hogy a képmását bemocskolja… Olyan döntéseket hozunk, amivel elfordulunk Isten szeretetétől. A teremtésünk céljával szemben valami mássá válunk. De van szabadulás! A mennyei Atya a saját képmására teremtett, és várja, hogy visszatérjünk hozzá. Visszahív arra az útra, amit eltervezett számunkra.”   Terry Meeuwsen

Igen, valahogy így történt nálam is. A sátán csúffá tett, én pedig asszisztáltam hozzá. Az előző bejegyzésben elmeséltem, hogyan jutottam mint érzékeny kislány a rossz oldalra. Ez egyetemista koromban is folytatódott, belenyúltam az ezoteria mélybugyraiba, és egyre több rémálmom lett, egyre zaklatottabb lettem, egyre jobban azt láttam magam körül, hogy szétesik minden. Átkozott voltam, és nem tudtam az okát, továbbá nem tudtam sehogyan sem sikeres életet élni. Voltak álmaim, hogy majd saját rendelőt nyitok, ahol a praktikáimmal fogok másoknak segíteni, mivel akkor már látóvá váltam,  okkult körökben ezt csaka 3. szem megnyílásának hívják. Az egyetemi évek végigjárásával, de le nem diplomálással sodródtak a vesztesek  piszkos vizével a vízesés felé. Budapestre kerültem, ahol sámán tanfolyamot fejeztem be, továbbá önismereti csoportokba vettem részt, és egyre többet tudakozódtam a túloldalról. Szörnyű éjszakáim voltak, démonok jöttek, láttam őket, hallottam a hangjukat, és még a kínzásukat is éreztem. Hát persze, mivel átadtam az életem nekik, tudattalanul is nekik dolgoztam, az ő malmukra hajottam a vizet. Ez mind valóság, mivel ez a világ egyenlőre a sátán királysága, a bűnbeesés óta a világ a gonosz befolyása alatt van. Joga volt hozzá, hogy az életemhez férjen, hogy összeroppantson. De egy dolgot nem tudott megtenni, mert Isten nem engedi: megölni nem tud. Viszont halálba kergetni igen, és ez már a mi döntésünk, hogy mennyire engedjük meg, mennyire tart bennünket a vízen az életösztön. Azt tudnod kell kedves olvasó, hogy nem ártó szándékkal végeztem ezeket a tanfolyamokat. Azt hittem, csak ezekhez értek, elvetett voltam, és a varázslás által fontosnak éreztem maga. Olyasmit tudtam, mint pl. jövőbe látni, amit nem sokan, és ez adott egyfajta elégedettséget. De ahogy egyre jobban belemerültem ebbe a mocsokba, még ha fehér mágiát is használtam, az életem az öngyilkosság szélére terelődött. Annyira eluralkodott rajtam a félelem, a kilátástalanság! A sátán azért jött, hogy öljön, romboljon, pusztítson. Engem is ki akart nyírni. Egyre elkeseredettebb voltam, egyik kapcsolatokból a másik sexuális kapcsolatokba menekültem, az egyéni életem sikertelenségei odáig vittek a gondolataimba, hogy azt hittem, lehet jobb lenne, ha nem élnék. Közel voltam a halálugráshoz. Messze sodródtam, a legrosszabb végkifejlet felé, már a begyógyszerezésen gondolkodtam, közben pedig mégis a lelkisegélyvonalak telefonszámait nézegettem. 

Ekkoriban történt meg a meghatározó pillanat, a prédikált szövegből kihallottam azt az egy mondatot, amit nekem szánt a Mindenható. Szüleim már ekkor nézték a Vidám Vasárnapot, és éppen a varázslás volt a témakör.

Akkor mondta ki Németh Sándor ezt a mondatot, amit most nem tudok szó szerint idézni: Mindenki, aki nem Jézuson, mint kapun megy be a természetfölötti világba (mert Istenhez csak Jézuson át lehet menni), az nem a világosságba, hanem a sötétségbe jut, és mindenképp a pokol démonaival találja szembe magát. Több se kellett! Ez volt az a mondat, amire minden kitisztult. Felkiáltottam: Ezt eddig én miért nem tudtam?

Mivel előtte azt hittem legális amit teszek, kilépek a testből, pl. transz állapotba, információt szerzek és átadom. Sőt, azt hittem, Jézussal is találkozok, és az ő oldalán harcolok, de rájöttem végül, a démonok is számtalan megtévesztést alakalmaznak. Nem csoda, hogy Lucifer, mint jó angyal képes megjelenni, megtévesztve az embereket. Ekkor értettem meg, mekkora bajt okoztam! Még azokban a napokban eldobdtam az ingám, a varázseszközeim, majd a rá következő hetekben elégettem az összes okkult könyvem, a ruhákat, amikben ilyen tevékenyésgeket folytattam. Tanításokat kezdtem hallgatni Isten országáról, majd elkezdtem olvasni a Bibliát. Egy új, eddig ismeretlen, mégis színigaz világ nyílt meg előttem. Tudtam, éreztem a csontomban is, ez igaz! Minden igaz, majd Budapesten részt vettem egy istentiszteleten, amikor megáldottak a pásztorok, majd bűnvallást követően vízkeresztségben vettem részt. Megláttam önmagamon, hogy amit az identitásomnak hittem, az nem az volt. Amiket magmara aggattam, hogy ‘ez vagyok én, ez a stílusom’, azok mind szép lassan lekerültek rólam. Minden maskara a szemétben kötött ki. Jézus megmutatta, hogy ki vagyok én valójában, és azóta is követem őt, ő pedig magához ölelt, amikor megtalált, és azóta se engedem el a kezét. Ennek már lassan két éve, és boldog vagyok, hogy megtaláltam az igazi ösvényt. 

Dicsőség az Úrnak!

Régebbi bejegyzések «